Pálnagy Zsigmond - Hommage

"Tief ist der Brunnen der Vergangenheit"   (Thomas Mann: Joseph und seine Brüder)
"Mély a múltnak forrása"   (Thomas Mann: József és testvérei)


És miért ne elevenítsük fel emlékeinket, mielőtt a távoli mélységekben köddé és megfoghatatlanná válnak? 1936 június végén történt, kevéssel az év végi bizonyítványosztás után, füllesztő, meleg nap délelőttjén, a Vasút utca már akkor is hatalmas és terebélyes platánfái alatt. A dorogi úti Klein testvérek fűszerboltja és épületfa-lerakatából egy négy-öt méter hosszú deszkával a vállamon tartottam haza, a Corvin János utca felé (ugyan hogy hívják ma ezeket az utcákat?), mikor a távolban karcsú, magas, szakállas férfi tűnt fel. Elegánsan - mint később is megfigyelhettem, mindig elegáns volt -, sötétszürkébe öltözve közelített felém, és én őfelé; a távolság mind rövidebb lett közöttünk, én pedig tele voltam gondokkal: hogyan is üdvözöljem őt?


Bő választék kínálkozott: "jó napot kívánok", "alázatos tisztelettel", vagy mint az kicsúszott a számon: "alászolgája, művész úr".

Ő ezt spártai "szervusz, öcsém"-mel viszonozta, és nevetve hozzátette: - A "jó napot, Zsiga bácsi" is elég lett volna...
Majd ekképp folytatta:

- Aztán mi a terved azzal a deszkával, mit akarsz csinálni belőle?
- Vakkeretet meg festőládát - válaszoltam, s ő csodálkozva kérdezte:
- Festegetsz, öcsém, vagy festesz?


Ekkor értettem meg a két szó jelentése közötti különbséget - és meggyőződéssel állítottam, hogy festek. Meghívott magához, a műtermébe - ha akarom... Én pedig alig tudtam kivárni a másnapot, amikor felkereshetem. Akkor éltem meg az első csodát: műterem! Az olajfesték szaga, a terpentin és a lakkok illata, a kisebb és nagyobb képek, a "valódi", görgő műtermi festőállvány, a külön asztalosműhely, a festéktörő asztal; a polcokon festékek, olajok, ecsetek. Magyarázatai, tanításai a "mi", a "mit" és a "miért"-ről, elbeszélései - Párizsról, Olaszországról, a múzeumokról, a milánói dómról - ébresztették érdeklődésemet, érlelték csírázó elhatározásomat: festő leszek!


A segítség, amit a következő három esztendőben tőle kaptam, nála készült rajzaim, első olajjal festett képeim korrektúrája vezették próbálkozó lépéseimet a képzőművészet útján. Hol bujkálhatnak festővénámban az élmények, benyomások, amelyeket azokban az években éltem meg?

A nyáron lesz hatvan éve, hogy felbukkant előttem alakja. Ugyan mit adtam tovább abból, amit Tőle kaptam? Emlékezzünk hálával azokra, kik egyengették útjainkat!

Hetey László
 
Copyright © 2014 - 3 Pálnagy - Minden jog fenntartva - All rights reserved